Szeretni tisztességben

Egy korhadt fakereszt és egy műanyag vázába állított művirág. Emlékek. Valamire, valaki emlékszik. Egy kisállatra, kistestű kutyára, aki halála után is örök barát marad, vagy egy macskára, aki az ágy végében dorombolt végig számtalan éjszakát.

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket még a tavasz derekán, hogy korábban, szinte egy évtizede bukkant egy fakeresztre az Ámor-erdőben, és nemrégiben újra arra járt. A fakereszt, egy apró sírhanttal együtt a mai napig ott áll. Nyilván az idő olvashatatlanná tette a korhadt fakeresztre írt nevet, ha egyáltalán volt oda valami írva. Láthatóan a helyet már jóideje nem látogatja senki, de hát így van ez az emlékekkel, hogy egyre fakulnak, aztán beépülnek az életünkbe, hogy azokat, amitől jobbá lettünk általa, soha ne felejtsük, azokat, amitől rosszabbá lennénk, igyekezzünk elkerülni.

Ma mi is elsétáltunk az Ámor-erdőbe, megkerestük a fakeresztet. A műanyag vázába tett virágot felállítottuk, hisz valakinek, valaha fontos volt, hogy ez az emlékhely ott álljon. A pontos helyét nem áruljuk el, ám ezzel együtt kíváncsiak vagyunk, és olvasóink segítségét kérjük: ha esetleg valaki, valamit tud arról, hogy ki állította a keresztet, kérjük, hogy az info@atadhir.hu címre írjon egy levelet.

Ebben a finoman szólva sem a szeretetre épülő világban jó, ha az ember találkozik ilyesmivel. Az őszinteséggel, a szeretet ilyesféle kifejezésével. Hogy nemcsak mindenféle szempontok szerint osztályozott és azonosított lények vagyunk, hanem elsősorban emberek, akik a nekik fontosak emlékét a maguk módján megőrzik.

(Persze, azt is hozzá kell tennünk, hogy egy kisállat eltemetése az erdőben a hatályos jogszabályok értelmében illegális, és nem célunk ennek a tevékenységnek a népszerűsítése, pusztán a dolog érzelmi oldala fogott meg minket. A NÉBIH összeszedte, hogy egy kisállat elpusztulása esetén, hogy mit kell tennie a gondos gazdáknak: https://portal.nebih.gov.hu/-/mi-a-teendo-ha-kedvencunk-elpusztult)