A leghosszabb éjszaka

Ma van a téli napforduló, innentől naponként, percről percre fogyatkozik a sötétség. Közeledik a karácsony, elvileg a szeretet ünnepe.

Hajnali fél négy előtt nem sokkal volt a téli napforduló, péntekre esik a leghosszabb az éjszaka, és a legrövidebb a nappal, fogyatkozik a sötétség. Az ember bízva bízik, hogy ez nemcsak a nappalok és éjszakák ciklikusságára igaz, hanem a lelkekre is, bár, a világban körbe nézve, azért a reménykedő valamelyest reményvesztetté válik. A minap legkevesebb 14 emberrel végzett és kéttucatnyit sebesített meg egy ámokfutó Prágában, a Közel-Kelet egy lőporos hordó, Ukrajnában – akármennyire is az ellenkezőjéről beszél a miniszterelnök a nemzetközi sajtónak – háború dúl, de az sem kevésbé borzasztó, hogy az égig magasztalt jólétükben már reggel 9-kor beállnak az emberek a sorba a délelőtt 11-től osztott meleg ételért, hogy legalább ilyenkor jusson valami ehető, pedig ha tudnák, hogy átlagosan bruttó 564 400 forintot keresnek, akkor a szabadidejük hasznos eltöltésére nyomban más módot választanának.

Közeledik a karácsony, ami elvileg a szeretet ünnepe kellene, hogy legyen, ám az évtizedek óta zajló, egyre erősebb marketingtevékenységeknek köszönhetően inkább a stressz ünnepe lett, továbbá parkolókeresés az áruházak előtt, ahelyett, hogy csak szimplán, mindenféle flancolás nélkül magunkhoz ölelnénk az idő előrehaladtával egyre fogyatkozó családtagjainkat, és amíg még lehet, megköszönnénk nekik, hogy vannak nekünk, ugyanis újat, jobbat, másikat venni akármiből lehet, viszont – vagyoni helyzettől függetlenül, és jelen tudományos ismereteink szerint – az életből csak egy jut mindenkinek.

Ma van a téli napforduló, a legsötétebb órákat éljük, de innentől kezdve nap nap után egyre több jut a világosságnak. A reményvesztett pedig tovább reménykedik, hogy ez nem kizárólag a nappal meg az éjszaka viszonylatában lesz így, mert ha karácsony táján sem tud hinni az ember ilyesmiben, akkor a hétköznapok is egyre nehezebbé válnak.

(Kiemelt kép: depositphotos.com)