A nézők által termelt hőről

A fagyos színházteremben egyelőre félház van, ám a szervezők az összes jegyet eladták. Még van tíz perc az előadás kezdetéig, az újonnan érkezettek dzsekijeinek súrlódása némi melegséget hoz a nézőtérre.

Van, aki már reggel óta lehel, a később érkezőket megvető pillantások, halk morajlás fogadja. Egy férfi – magából kikelve – felugrik, majd kiabálni kezd egy lengén öltözött fiatallal, aki majdnem késve érkezik.

– Mit képzel ez magáról? – mutat rá a meglepődött fiatalra. – Órák óta itt lehelek, ennek meg van pofája pár perccel az előadás előtt érkezni! Ráadásul alig néhány kabát van rajta. Felháborító!

A férfi leül, a kihagyott leheléseket megpróbálja bepótolni, de gyorsan köhögésbe csap át a kilégzés.

A függöny mögött az arcára fagyott mosollyal várja a színész, hogy színpadra léphessen. Fejben kiszámolja a világot jelentő deszkák fűtőértékét, de elhessegeti a gondolatot. Koncentrálnia kell az előadásra. Szereti, ha vita alakul ki a közönség soraiban, annak a heve is generál némi hőt.

Beszélgetés már nem hallatszik a nézőtérről, csak sóhaj, súrlódás és lehelés.

– Ma jó közönségünk van – gondolja a főszereplő.

Elhúzzák a függönyt, a gyertyák mindkét oldalról megvilágítják a színpadot.

A főszereplő örömmel látja, hogy teltház van. Bízik benne, hogy az első sorokban néhányan lázasak, ó az lenne ám csak az igazi! A gyertyák halvány fényében körbe néz.

A nézők, mint megannyi hősugárzó, szorgosan lehelnek.

Még vár egy kicsit, nézi a közönséget, kémleli őket, mintha ez is az előadás része lenne, pedig csak át szeretne melegedni. Levegő nem sok van, de külön kérte, hogy ne legyen szellőztetés. Inkább elájul, a múlt héten vastapsot is kapott érte. Eszerint szépen tud ájulni.

Megköszörüli a torkát, és belekezd a monológba.

—

Szakmai ajánlást fogalmazott meg a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) a művelődési házaknak és a kulturális központoknak az energiaválság hatásainak mérséklésére.

Három fő csoportra osztották a spórolási lehetőségeket. Ajánlják a nyitvatartás korlátozását, a home office bevezetését, a munkaterületek észszerű összevonását.

A legvadabb elképzelés a napi működési változások nevű szakaszban van, és az úgynevezett „nézők által termelt” hőre vonatkozik, ugyanis – az ajánlás szerint – úgy kell megválasztani az előadások helyszínét, hogy ott lehetőség szerint teltház legyen, így a nézők könnyebben „belehelik a teret””

Felvetették azt is, hogy a rendezvényeket a kultúrházak, művelődési központok helyett lehet olyan intézményekben is tartani, amelyeket amúgy is be kell fűteni. Például tanítási időn kívül az iskolákban, vagy a polgármesteri hivatalok tanácstermeiben, elkerülendő a belehelést.