Poloskainvázió! – Már nem csak egy kis kellemetlenség
Pár éve még csak bosszantóak voltak, mostanra már komoly kárt okoznak a büdösbogarak, azaz az ázsiai márványpoloskák. A szakértők szerint a rovarszaporulat már inváziós méreteket öltött.
Ott vannak mindenhol – a fákon, a garázsban, az erkélyen, az ablakpárkányon, a gyümölcseink között, és ha véletlenül megriasztjuk őket, csípős szagot spriccelnek ki magukból. Bizony, a pajzsot formázó büdösbogarak valósággal ellepték országunkat és egyelőre nincs megbízható módszer a megfékezésükre.
Különösen nagy problémát jelentenek a mezőgazdaságban, ugyanis nem válogatós fajról beszélünk – ami érett és számunkra is ízletes, abba őket is beleharapnak. Rothadást elindító nedveket fecskendeznek a termésbe, majd kiszívogatják az előemésztett levet. Kifinomult ízlésük van, csakis az érett gyümölcsökhöz és zöldségekhez nyúlnak hozzá, vagyis eleszik a terméseket előlünk. Vidáman lakmároznak a málnából, cseresznyéből, barackból, szilvából, paradicsomból és még sorolhatnánk. Nagyatádon több gazdáról tudunk, akik idő előtt számolták fel a fóliasátrukat vagy zöldségeskertjüket, mivel a poloskák rothadtra szívogatták a termést.
Sajnos kevés természetes ragadozójuk van, ami különösen rossz hír számunkra, így ugyanis nincs ami megfékezze a szaporodásukat. Ami nem is csoda, hiszen igen hatékony a védekezési mechanizmusuk: a tor alsó részén található mirigyek bocsátják ki a „félig wasabira, félig avas ecetre emlékeztető” – ahogy írta valaki egy közösségi portálon – aromát, amely a legtöbb állatot, köztük minket is, elriasztja. Az anyag bűzkomponense egy aldehid vegyület, ami már igen kis koncentrációban is erős szaghatást fejt ki.
A rovarevő madarak többsége is inkább távol tartja magát a büdösbogaraktól, leszámítva a szarkákat, akik viszont benyelik a bűzbombákat. A szaporlatukat megfékezhetnék bizonyos énekesmadár-fajok, ugyanis a poloskák lárváit előszeretette fogyasztja például a barátposzáta, a kis poszáta, a fülemüle és a vörösbegy. A probléma az, hogy ezek a fajok bokrokban fészkelnek, és a nagyvárosokban található zöldövezetekben ezek hiányoznak. Nagy kiterjedésű, alapjukban széles bokrokról van szó – ilyenekbe fészkelnek szívesen az énekesmadarak. Ezek hiányában a nagyvárosokban milliószámra kelnek ki a büdös poloskák újabb és újabb generációi. Nem véletlen, hogy a budosbogar.hu oldalra beérkező bejelentésekből kirajzolt poloskatérkép szerint a nagyvárosok szenvednek a legjobban az inváziójuktól. Erre az oldalra egyébként bárki bárhonnan jelezheti a poloskák jelenlétét.
Olaszországban végeztek kísérletet biológiai védekezésre: létezik egy olyan darázsfaj, amely fajspecifikusan csak a poloskák petéibe rakja le tojásait, így megfékezi a szaporulatukat. A szintén Ázsiából származó szamurájdarázs ígéretes módszer lehet a büdösbogarak megfékezésére, ám egyelőre nem tudni, hogy az európai ökoszisztémába miképp illeszkedne bele, nem tenne-e benne nagyobb kárt.
A tavasz beálltát követően őszig akár két generációjuk is kikelhet, ráadásul mind a peték, mind pedig a kifejlett imágók könnyűszerrel átvészelik a telet. Városi környezetben, ahol még a melegebb területekre történő behúzódás sem okoz nekik sok fejfájást, könnyen képesek maguknak meleg vackot találni: házak repedéseibe, a falakba, padlásra, tetőcserepek alá, ablakkeretekbe is bebújnak. És persze nagyon szeretnek közel férkőzni hozzánk a hálószobában is, éjszaka a fényhez pedig molylepkeszerűen vonzódnak, így habozás nélkül berepülnek az ablakon. Ráadásul ha találtak egy meleg vackot, egy speciális feromon kibocsátásával még több fajtársukat vonzzák oda közös téli álomra. Az extrém hideget is átvészelik: a petéknek -50 fok, a kifejletteknek -20 fok kell ahhoz, hogy elpusztuljanak.
Hogyan védekezhetünk? Sajnos a szúnyogokkal és kullancsokkal ellentétben egyelőre nem sikerült olyan szert találni, ami elűzné őket. Az interneten olvasható praktikák sem megbízhatók: az alattuk olvasható kommentek szerint sokszor egyáltalán semmilyen, vagy csak részleges sikert érhetünk el a különböző illóolajok, ecet, szódabikarbóna – csak néhány példa – használatával. Így egyelőre nem marad más, mint a szúnyogháló és a rovarirtó – de bármit csinálunk, ne csapjuk le őket az orrunkra való tekintettel.
