A Benyák család és a nagyatádi nyomda
Több mint másfél évszázada kezdődött a Széchenyi tér és a Kossuth utca sarkán található, ma is működő Nagyatádi Nyomda története. Az 1940-es években a Benyák-nyomda volt a legnagyobb kapacitású Somogyban.
Az 1939-ben kiadott „Dunántúli vármegyék” című könyv 670. oldalán található adat szerint Nagyatádon már 1859-ben működött Benyák Ferenc könyvkötészete, mely az alispáni iratokban foglaltak szerint öt személyt foglalkoztatott.
Benyák Ferenc apja a szétvert napóleoni sereg katonája volt, aki a visszavonulás alkalmával a Győr melletti Bőny községben rekedt, s ott megtelepedett. Fia 1848 és 1853 között Győrben tanulta ki a könyvkötő mesterséget, majd kiváltva a vándorkönyvet, Kaposváron, Benkő János könyvkötő mesternél kapott munkát. 1858-ban mestere lányával, Benkő Máriával kötött házasságot, akivel a következő esztendőben Nagyatádon telepedtek le, s Benyák Ferenc még abban az évben bejegyeztette könyvkötészetét a településen. 1875. július 26-án megszületett fia, Benyák János, aki a nagyatádi nyomdászat legmeghatározóbb alakja lett.
1886-ban Günsberger Antal kereskedő és temetkezési vállalkozó minimális gépparkkal rendelkező nyomdát alapított, amit 1905-ben, teljes berendezésével együtt eladott Benyák Jánosnak. Benyák – bár a könyvkötő mesterséget kitanulta édesapjától – nyomdász végzettséggel még nem rendelkezett, így vizsgájának letételéig az üzemet egy Kanizsáról hívott szakképzett nyomdász vezette.
A nyomda a Zrínyi utcából a Széchenyi térre költözött, de a saroktelket, ahol a mai nyomda található, csak később vásárolta meg Benyák János.
Kezdetben az üzemnek kevés dolgozója volt. Egy szedőgépmester, egy ipari tanuló, valamint a megrendelt munkáktól függően egy vagy két könyvkötő. Benyák nyomdájának megrendelői körét kezdetben a környék tehetősebb rétege képezte. Gazdasági nyomtatványokat, kimutatásokat, lakossági igényeknek megfelelően plakátokat, röplapokat, névjegyeket, meghívókat készítettek. Továbbra is megmaradt, sőt erősödött a könyvkötő részlegük is. Az imakönyvek kötése a 30-as évekig jelentős bevételi forrást jelentett a család számára.
Benyák János fiai, József és Jenő apjukhoz hasonlóan szintén a nyomdászmesterséget választották, velük a családi vállalkozás tovább erősödött. Előbbi az ügyvezetésért lett felelős, utóbbi elvégezte az iparművészeti főiskolát, és az 1920-as évek végétől ő határozta meg a nyomda művészeti arculatát. 1927-ben Benyákék megállapodtak a cérnagyári termékek csomagolóanyagainak nyomdai kivitelezéséről. Mivel a cérnagyár elvárta az igényesen tervezett, színes címkézést, a nyomda a géppark komoly fejlesztésébe kezdett, és szolgáltatási körét is folyamatosan bővítette. 1939-ben Benyákék már átlagosan negyven főt alkalmaztak: 3 szedőt, 3 gépmestert, 1 tanulót, 4 berakónőt, 1 tanulólányt és 25-30 segédmunkást. A 40-es évekre a Benyák-nyomda a legnagyobb kapacitású vidéki nyomdává nőtte ki magát Somogy megyében.
A nyomda 1905-től az 1949-ben végrehajtott államosításig volt a Benyák család tulajdonában. Ebből a gazdag időszakból szeretnénk megmutatni és ismertetni néhány figyelemreméltó kiadványt a teljesség igénye nélkül.
A könyvnyomtatás feltalálásának 500. évfordulójára kiadott, Gutenberg munkássága előtt tisztelgő füzetet a Benyák János és Fiai Nagyatádi Nyomda, Könyvkötészet és Dobozüzemében nyomtatták 1940-ben. A kiadvány szövegei és grafikái Benyák Jenő munkái.
A füzetben – a Gutenberg előtti tisztelgésen túl – Benyák Jenő aprólékosan elkészített mintákkal és frappáns versikékkel reklámozza a nyomda szerteágazó tevékenységi körét.
A nagyatádi gyógyfürdő népszerűsítését szolgáló, háromrét hajtható prospektus első oldalán a nagyatádi gyógyfürdő grafikája látható, hátsó borítója postai címzésre ad lehetőséget, az utolsó, behajtható oldalon egy térkép látható. A belső oldalak a gyógyfürdőről adnak bővebb információt az alábbi fejezetcímek alatt: Fekvés, Fürdőigény, Gyógytényező, Gyógyjavallatok, Ivókúrákban, Fürdőkúrákban, Elszállásolás, Ellátás, Fürdőárak.
A kiadvány idézetet is közöl dr. Dalmady Zoltán egyetemi tanártól, balneológustól:
„A nagyatádi ásványvíz tehát – amely szénsavval telítve elsőrangú asztali víz is – a földből nagy bőségben folyó kész orvosság.”
A prospektust a nagyatádi Benyák-nyomdában készítették, a grafikák Benyák Jenő munkái.
A meghívó a nagyatádi Benyák-nyomdában készült, a nyomdának és a család otthonának helyet adó új épület 1937. november 20-án, 8 órakor tartandó házszentelési ünnepségére szól. Az új, háromszintes épület egy – többek között a nyomdának is helyet adó – régi, a források által Záborszky házként emlegetett egyszintes épület helyén létesült.
Benyák Jenő a ház szentelésére elkészítette a nyomdász família családfáját, melyet az alapkővel együtt helyeztek a földbe.
Egy – dr. Benyák Ferenc tulajdonában lévő – a házszenteléshez kapcsolódó dokumentum a következőket tartalmazza:
„Ezen épületet a régi Záborszky ház helyén Benyák János könyvnyomdász építette az 1937. évben, Őfőméltósága vitéz Horthy Miklós kormányzósága alatt. A nagyatádi járás főszolgabírája ebben az időben dr. vitéz Kovács Dénes, Nagyatád plébánosa P. Kocsis Ödön, főjegyzője Goriczky Nándor, a község bírája pedig Sárdi Sándor. Az épületet tervezte Tóth János, Szombathely főmérnöke. Építette: Kun, Trattner és Vogronics Építész cég, Hikmann Béla műlakatos, Szalay testvérek asztalosmesterek és Horváth Sándor festő.”
A fotó 1932-ben készült. A képen látható ház helyén (Nagyatád, Széchenyi tér – Kossuth utca sarok) 1937-ben felépült Nagyatádi Nyomda Kft.-nek ma is otthont adó többszintes épület.
A levelezőlapon az 1937-ben épült sarokház látható. Az 1949-es államosításig a Benyák-nyomda működött itt, de az épület lakóhelye is volt a nyomdászfamíliának.
A levelezőlap a nagyatádi Benyák Könyvnyomdában készült. A grafika Benyák Jenő munkája, neve a lap alján olvasható.
A karácsonyi lapon körben olvasható felirat arra enged következtetni, hogy a levelezőlapok eladásából befolyt összeget a háborúban lerombolt katolikus templom újjáépítésére gyűjtötték.
A kiadvány feltehetőleg 1945-ből maradt ránk.
Forrás:
Takács Ferenc – Turbék Károly: A Nagyatádi Nyomdászat 110 éves (Nagyatád, 1996.)
Bősze Sándor (szerk.): Nagyatád monográfiája II. (Nagyatád, 2001.)
Kovács Géza (szerk.): Nyomdászdinasztia Nagyatádon: A Benyák család (Múltidéző IV., Nagyatád, 1999.)
