Tőrbe csaltuk a csalókat

Szerkesztőségünk levelet kapott, amiben egyebek között azzal vádoltak minket, hogy gyermekpornográfiában vagyunk érdekeltek, és pornográf weboldalt üzemeltetünk. Nem voltunk restek válaszolni a feladónak.

Nemrégiben hosszabban írtunk róla, hogy egyre gyakoribbak az átverős e-mailek, sms üzenetek, amikben valamivel megvádolják a gyanútlan áldozatot (jellemzően a pornográfia oldaláról közelítik meg a dolgokat), vagy a telefonra küldött üzenetben írják, hogy csomagunk érkezett, esetleg lejár a Netflix előfizetésünk, és az üzenetben megadott linkre kattintva befizethetjük. Ilyen esetben fontos, hogy semmilyen körülmények között ne adjuk meg a személyes adatainkat, illetve a bankkártyánk számát, ugyanis adathalászatról van szó. 

Nos, tegnap mi is kaptunk egy ilyen levelet, egy bizonyos Kis Péter ezredestől, aki hiányos nyelvtani eszköztárával kifejtette, hogy milyen bűncselekményeket követtünk el. Egyebek között gyermekpornográfia és cyberpornográfia is terítékre került, utóbbi akármit is jelentsen. A levélben a szigorú ezredes magyarázatot követelt a „tettünkre”, és 48 órát adott nekünk arra, hogy tisztára mossuk magunkat. Kitért arra is, hogy amennyiben nem teszünk eleget a felszólításnak, akkor a magyar főügyész elfogatóparancsot ad ki ellenünk.

Nem voltunk restek válaszolni, megkérdeztük, hogy mit tehetnénk azért, hogy ejtsék a vádakat. Szinte azonnal megérkezett a válasz, amiben a csalók kifejtették, hogy két lehetőség maradt számunkra. Az egyik a jogi eljárás, aminek következményeként felkerülünk a szexuális bűnözők nyilvántartásába, illetve valamilyen fondorlatos megoldással a média számára is nyilvánossá teszik az adatainkat.

Szerencsére egy másik utat is felajánlottak, jelesül, ha pénzbírságot fizetünk, akkor a „hatóság” képes lesz vigyázó tekintetét másfele fordítani. Nyomatékosítva, hogy komolyan beszélnek, leírták: ha még egyszer megtesszük a bűncselekményeket, akkor már pénzzel sem válthatjuk meg a szabadságunkat, kő kövön nem fog maradni. Erre már csak 24 óránk maradt válaszolni, amit rögvest meg is tettünk.

Kiderült, hogy valamivel több mint 250 ezer eurót szeretnének bevasalni rajtunk azért, hogy a lelkiismeretünk továbbra is tiszta maradjon. Hosszasan böngésztük a bérjegyzékeinket, és kiderült, hogy egyhamar nem fogjuk tudni megváltani a szabadságunkat, így felajánlottuk a csalóknak, hogy hajlandók vagyunk egy hosszabb üzleti kapcsolatot kialakítani velük, és részletekben kifizetni a kért összeget.

Erre már nem a jól bejáratott, szabványos levél érkezett, vélhetően a világ valamely szegletében egy félhomályos szobában akár még egy mosoly is felragyoghatott a csalók arcán, megérezték, hogy horogra akadtunk. A válaszukban leírták, hogy ugyan az egész összeget ki kell fizetni, de belemennek a részletfizetésbe. Megkérdezték, hogy elsőként mennyit tudunk küldeni, és azért, hogy komolyan vehető üzleti partnernek tűnjünk, azt válaszoltuk, hogy 50 ezer eurót. Erre válaszul egyikük elküldte a nevét, a számlavezető bank címét, a bankszámla számát is, majd egyre türelmetlenebbé vált, percek múlva megkérdezte, hogy megkaptuk-e az utasításait. Természetesen megkaptuk, ám időnk nem volt válaszolni, mert a svájci székhelyű számlavezető banknak fogalmaztuk meg a levelet, amiben leírtuk, hogy az ügyfelük milyen kétes üzelmeket folytat. Amennyiben a bank válaszol, közölni fogjuk.

(A nyitókép illusztráció, forrás: depositphotos.com)