A gyermekellenes, magyar iskola teljes változtatásra szorul
Radikális és azonnali megújítására van szükség, mert már régóta komoly veszélyben van a jövő nemzedék – erről írt részleteket egy ma is a pályán lévő nagyatádi pedagógus.
A néhány napja megjelent, párbeszédet kezdeményező cikkünkre reagált mások után egy tapasztalt nagyatádi pedagógus. Az alábbiakban közöljük a gondolatait.
Pályakezdőként az akkori Országos Pedagógiai Intézet egyik bázisiskolájában tanítottam. Tele voltunk ötlettel, tervekkel, kreatív ötletekkel. Egymás után születtek a jobbnál jobb újítások, melyek bevezetésre is kerültek. Csak egyetlen példa az akkori csodatételekből: klubnapközit működtettünk. Pedig az még javában az átkos rendszerben volt! Megjegyzem: akkor is megszégyenítően keveset kerestünk.
Miért mondom ezeket? Azért, mert ma, negyvennél is több pedagóguspályán eltöltött évvel a hátam mögött, a helyzetünk tovább romlott, szégyenteljes és elkeserítő!
Ha valaki azt hiszi, a mi történetünk a sztrájkról, a pénzről szól, nagyot téved. Már régóta arról van szó, hogy komoly veszélyben van a jövő generáció. Vagy még az utána következő is, ha radikális, azonnali változás nem történik.
Gyermekeink jövője szempontjából az alábbi gyökeres változtatásokra lenne szükség: (Persze, megjegyzem, nem lett volna szabad idáig süllyedni!)
-Azonnali, jelentős mértékű béremelés, minden pótlék legyen alapbéresített! Az orvosokéhoz közelítő fizetés.
– A felsőoktatás azonnali reformja, aminek következtében a pályára nem kerül más, csak kiválóan képzett, motivált, alkalmas pedagógus, mert ez a hivatás nem gyűjtőhely azoknak, akiket már sehova nem vesznek fel.
– Valódi tanári szabadság, az iskolák arculatának, hagyományainak, külsőségeinek, szabályainak szabadon is alakítható lehetőségei az uniformizálás helyett.
-Életszerű, hasznos, praktikus tananyagtartalom, melyet többségében gyakorló tanárok készítenek el a diákok szükségletei szerint.
– Valódi kompetencia-alapú oktatás, és nem csak papíron! Olyan, amely a gyerekek önállóságát, készségeit, pozitív szemléletét, globális, problémamegoldó gondolkodását, életviteli tudását, együttműködő készségét, empátiáját, önbizalmát fejleszti. A magánéletben, a munkaerőpiacon, az emberi kapcsolatokban csak ezekkel a kompetenciákkal lehet működni.
– A tanári óraszámok, kötelező kényszertevékenységek csökkentése, hogy legyen elegendő idő a hivatalos munkaidő keretében a gyerekek szabadidejének valódi tervezésére, megvalósítására. Néhány ezek közül: projektek, témahetek, pályázatok, alkotó tevékenységek, tehetséggondozás, kirándulások, táborok szervezése, megvalósítása, egyéni beszélgetések, fejlesztő értékelés. Ezek ugyanis napjainkban nincsenek, vagy csak papíron léteznek.
-Az életpálya modell – amely rég megbukott – helyett tisztességes anyagi és erkölcsi, szakmai előmenetel biztosítása az elvégzett munka minőségének függvényében.
A pedagógusokat egyszerűen parkolópályára tették! Ellehetetlenedik minden, amiért érdemes ezen a szép pályán maradni, vagy ezt a hivatást választani. Nem is választja lassan senki. Persze, érthető. A diplomáinkért a boltokban nem adnak semmit, az E.ON és a MOL-kutak sem sokra értékelik.
Szakmai, erkölcsi és anyagi elismerés nélkül nem kerülnek a katedrára olyan emberek, akikre most a legnagyobb szükség lenne. Európai színvonalú tudással rendelkező, egészséges, boldog, tisztességesen megfizetett, elégedett tanár kell az iskolákba, aki a tudása mellett minta, példa is a padokban ülő generációnak. (Akik sokkal többet ülnek, mint kellene!)
Már régen oda kellett volna ránk figyelni! Észrevenni, hogy milyen nagy a baj! Most végre sokan kiállnak értünk, mellettünk. Ez megtisztelő. Ahhoz azonban kevés, hogy radikális változás történjen.
Vekerdy Tamás utolsó előadásainak egyikén volt szerencsém részt venni. Nyíltan támadta az oktatási rendszert, hosszú idő óta kongatta a vészharangot, és így nyilatkozott: „A magyar iskola élet- és gyermekellenes!”
Tényleg azt akarjuk, hogy így maradjon?!
