Atádikum

Történetek Nagyatád rég- és közelmúltjából: ezeket találják most induló sorozatunkban. Ezzel is igyekszünk erősíteni a helyi kötődést, közkinccsé tenni a város és környéke sok évszázadra visszanyúló értékeit.

A hely szellemiségét. Ezen egyediségre utal a hungarikum mintájára alkotott kifejezés.

Szavakkal és fotókkal idézzük fel a történeteket. Ebben elsősorban az NKSK – Városi Múzeum munkatársai lesznek a segítségünkre. A rovat első része a város nevének eredetét, jelentését és változásait mutatja be.

Városunk nevének eredete, jelentése és változatai a századok során

Atád első írásos említése egy 1282-es oklevélben található. Az adománylevélben IV. László király felesége, Erzsébet a királynéi hírvivők faluját, a Somogy megyei Atádot (Athad) jutalmul Lukács apródnak adományozta, mert jó hírt vitt a számára. Mivel a faluról nem állt rendelkezésre információ (sem a nagyságáról, sem az állapotáról és a minőségéről), ezért a királyné meghagyta a somogyi konventnek, hogy járják be a föld határait, az esetleges ellentmondókat pedig idézzék jelenléte elé. András tárnok be is járta az adománynak szánt földet, és válaszlevelében jelentette, hogy a hírnökök nem mondtak ellent. Megjegyzi azonban, hogy a másik Atád falu nemesei földjeiket a hírnökökkel keverve birtokolják. Az oklevélben említett mindkét Atád a későbbi Nagy-, illetve Kisatádot jelenti. Tehát a másik Atádként említett falu Kisatád, amely akkor nemeseké volt.

A Kisatád megkülönböztetését az indokolhatta, hogy az eredetileg egységes Atád nevű település valamilyen okból kettévált, vagyis falukettőződés jött létre. Ez abból adódhatott, hogy a településeket más jogállásúak lakták (királynéi hírnökök, ill. nemesek). Egy halvány nyom pedig arra utal, hogy a középkorban magyarul „Kétatád”-nak nevezték a falut (duas Atthad). Ez az ősi megkettőződés tovább élt a falu nevében, de a 15. századra tényleges jelentősége már nem volt.

Árpád-kori település

Atád azonban régebbi település ennél az első írásos említésnél, és éppen a neve igazolja ezt. A településnév Atád alapszava az Ata személynév származéka. Ez etimológiailag (a szó eredetét tekintve) kapcsolatba hozható a magyar „atya” főnévvel, de forrása lehet a személynévként használatos ótörök ata (=atya) szó is. A nyelvtudomány megállapítása szerint a személynév+d képzővel ellátott helységnevek az Árpád-korban keletkeztek, a névadás eme formája a 11. század óta dokumentálható. Atád tehát mindenképpen Árpád-kori település, azaz nagyjából ezer éves múltra tekint vissza.

Atád formában tartalmazza a település nevét a Mátyás király által 1475. október 5-én kiállított vásártartási kiváltságlevél is. A 34×28 cm-es hártyára írott oklevelet vörös-fehér-zöld zsinóron függő, természetes színű titkos pecséttel erősítették meg. A falu birtokosa akkor Battyhány Boldizsár volt, akinek kérésére engedélyezték, hogy ezentúl minden esztendőben Szent Fülöp és Jakab apostolok (május 3.), Szent Gergely pápa (március 12.) és Szent Lőrinc vértanú (augusztus 10.) ünnepén „szabad piacot, más néven éves vásárt tartsanak, továbbá minden hét szerdáján szabad heti vásárt hirdessenek”. A mezővárosi jellegű kiváltsággal Atád előtt megnyílt az út, hogy kereskedelmi és kézműves központja legyen a környező településeknek.

A délszláv betelepítés mentette meg a végleges pusztulástól

A több mint másfél évszázados török uralom felmérhetetlen károkat okozott a somogyi településeknek. A vármegye „valóságos elvadult tájjá vált és néptelenné züllesztették” – amint Bél Mátyás, a neves földrajzi író jelentette a királyi udvarnak. Nagyatádot a délszláv betelepülés töltötte meg élettel, és mentette meg attól, hogy végleg elpusztuljon. Nem véletlen, hogy a 18. században országszerte Nagy- vagy Horváthatád név alatt volt ismeretes. A forrásokban Atád olykor még Hattad, Atad, Attad alakban is előfordul. Atád 18. századi fejlődését segítette, hogy – a megye többi településéhez képest az elsők között – vásártartási jogot kapott 1744-ben. A kiváltságért a település földesura, Czindery Rókus folyamadott, s e jogi aktussal növekedett a falu jelentősége, és idővel egyre nagyobb gazdasági vonzáskörzettel rendelkezett. Május 3-án, a Szent Kereszt feltalálása napján, és szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén tartották a vásárokat. Az ünnep kiválasztását helyi vallási szokások határozták meg, a templomot Szent Kereszt tiszteletére nevezték el. A hagyomány szerint a Szent Kereszt oltár előtt korábban több csoda is történt.

A 19. században a település neve előfordul Nagy Atád, Nagy-Atád, sőt Rinya Atád formában is, illetve a Kisatád nevet olvashatjuk még különböző forrásokban. Még a 20. század elején kiadott képeslapokon is többféleképpen jelenik meg a név, mire – nagyjából az 1920-as évekre – véglegessé válik a ma is használt Nagyatád forma.

Forrás: Bősze Sándor (szerk.): Nagyatád Monográfiája I-II., Nagyatád, 2001.