Készül a téli vitaminbomba
Természetes csodaszer, megvéd a betegségektől, kiemelkedően magas a C-vitamin és a rosttartalma, erősíti az immunrendszert. Nagyatádon is tíz- és százkilószám teszik el a hordókba ezekben a napokban a savanyú káposztát.
Újra virágkorát éli ez a hagyományos savanyúság, nem csoda, hiszen a vitaminokban ínséges hideg hónapok idején életerőt, energiát nyújt a szervezetünk számára.
– A hétvégén tettük el egy 25 literes kerámiahordóba, majdnem belefért 20 kiló legyalulva – mesélte Fillér Józsefné, a Nagyatádi Kertbarát Kör titkára. – Mi a són kívül birsalmát, tormát, hagymát, egész borsot, babérlevelet és egy kis köményt is teszünk bele. Nálunk mindig levelébe csavart töltött káposzta a karácsonyi menü, de készítek paradicsomos húsos káposztát és levest is, és gyakran esszük salátaként, olíva- vagy tökmagolajjal, például tepsiben sült, karikára szelt sült krumplihoz és hurka-kolbászhoz, ugyanígy kiváló a házi szalonnához héjában sült krumplival.
Ica néni azt mondja, az ismerősei többsége éppen a hétvégén tette el a káposztát, akad köztük, aki egy mázsányit: a gyerekek családjára és a rokonokra is gondolni kell. Igaz, manapság zömmel már nem nagy fahordókba, inkább kisebb kerámiahordókba kerül a káposzta.
A savanyú káposzta eltevése egy olyan hagyomány, amelyből régen az egész család kivette a részét, vagy női társas munka volt. Király Lajos somogyi nyelvész és néprajzos így írt róla:
Mindenszentekre el kell tenni – mondták a régi öregek, mert akkorra puhul meg jól a fejes káposzta.
Somogyjádon kb. tíz asszony dolgozott együtt, egy gazdánál általában egy este végeztek. Fehér kötényt, nagy fehér szakasztóruhát vettek a nyakukba, ehhez fogták a félbevágott káposztafejeket. A kaszahegye nevű szerszámmal szeletelték a káposztát, körülálltak egy káposztáshordót vagy nagyteknőt, abba szelték bele. Az eltevés előtt a hordót hagymával bedörzsölték, az aljára pedig baszirkát (majorannához hasonló fűszernövény) szórtak, mely különleges ízt adott neki. Egy sor káposzta, majd soronként megsózták, csöves paprikát, magyarborsot, babérlevelet, birsalmát, karikára szelt vöröshagymát tettek rá. Ahogy rakták sorba egymás után, fasulyokkal sulykolták, vagy mezítláb beleállva tiporták. A tetejére már semmit sem tettek, hanem nyomódeszkával és káposztáskővel lenyomatták. A végén fehér abrosszal terítették le. Két-három napig a szobában tartották, hogy a só beleolvadjon, aztán vitték hidegebb helyre. Munka közben meséltek, vicceltek, nótáztak (Káposzta, káposzta…). A munka végén pogácsát, rétest, süteményt és vörösbort kaptak.
Boldogasszonyfán a szelés női munka volt, a hordóba készítés azonban a férfiak dolga. A tiprást itt legtöbbször a gyerekek végezték. A letaposott káposztát deszkára helyezett „káposztáskővel” nyomatták le, és ruhával letakarták.
Ma is megéri vesződni vele, ismét sokan keresik és készítik maguk is, mert a savanyú káposzta megvéd a téli betegségektől, megszabadít a mérgektől és a kilóktól. Természetes csodaszer: tele van vitaminokkal, a tél értékes és olcsó C-vitamin-forrása, magas rosttartalmának köszönhetően tisztítja a bélrendszert, fogyaszt, erősíti az immunrendszert, antioxidáns hatású, és meggátolja a daganatos sejtek szaporodását. A káposzta nyersen, főzve, rakva, párolva, levesnek és salátának is kiváló. Ajánlott nyersen fogyasztani, de megfelelő főzéssel is megőrizhetünk számos vitamint és ásványi anyagot belőle. A legjobb a hagyományos eljárással készült savanyú káposzta, a boltban kapható többnyire, sajnos, már gyorsérleléssel készült.
